A kontaktor fő szerkezete
Hagyjon üzenetet
A kontaktor alapvetően három fő összetevőből áll: egy elektromágneses mechanizmusból, egy érintkezőrendszerből és egy ív{0}}oltó készülékből. Az elektromágneses mechanizmus egy tekercset, egy magot és egy armatúrát tartalmaz; Amikor a tekercs feszültség alatt van, mágneses teret hoz létre, amely vonzza az armatúrát, ezáltal az érintkezőket zárásra vagy nyitásra indítja, és lehetővé teszi az elektromos áramkör vezérlését. Ez a mechanizmus képezi az alapvető szerkezeti elemet, amely lehetővé teszi a kontaktor számára, hogy automatizált műveleteket hajtson végre.
Az érintkezőrendszer főérintkezőkből és segédérintkezőkből áll. A főérintkezők elsősorban a főáramkör létrehozására és megszakítására szolgálnak, és jelentős üzemi áramok szállítására alkalmasak; a segédérintkezők ezzel szemben a jelátvitelre és a reteszelés szabályozására szolgálnak a vezérlőáramkörön belül. Az érintkezők jellemzően ötvözött anyagokból készülnek, amelyek kiváló vezetőképességgel rendelkeznek, hogy növeljék jelenlegi -tartóképességüket és meghosszabbítsák az élettartamukat.
Az áramkör megszakítása során keletkező elektromos ívek által okozott berendezéskárosodások enyhítésére a kontaktor belső ívoltó{0}}eszközzel is fel van szerelve. Az általános ív-oltási módszerek közé tartozik a levegős-fúvós oltás és a vákuumoltás. Ez az eszköz az ív gyors kioltására szolgál, ezáltal megakadályozza az érintkezők erózióját, és növeli a kontaktor biztonságát és működési megbízhatóságát.
