Az áramköri megszakító működési elve

Az áramkör-megszakító általában egy érintkezőrendszerből, egy ív{0}}oltórendszerből, egy működtető mechanizmusból, egy kioldóegységből és egy házból áll.

Rövidzárlat esetén a hatalmas áram által generált mágneses mező (általában a névleges érték 10-12-szerese) legyőzi a számlálórugó erejét; a kioldóegység ezután működteti a működtető mechanizmust, ami a kapcsoló azonnali kioldását okozza. Túlterhelési állapotban a megnövekedett áram fokozza a termikus fűtést; a bimetál szalag meghatározott mértékben deformálódik, ezáltal kiváltja a működési mechanizmust (minél nagyobb az áramerősség, annál rövidebb a válaszidő).

Léteznek elektronikus -típusú megszakítók is, amelyek áramtranszformátorokat használnak az áramerősség mintavételére az egyes fázisokban. Ezeket az értékeket egy előre beállított küszöbértékkel összehasonlítva a mikroprocesszor észleli az aktuális anomáliákat, és jelet ad ki, ami arra készteti az elektronikus kioldó egységet, hogy aktiválja a működési mechanizmust.

A megszakító elsődleges feladata a terhelési áramkörök be- és lekapcsolása, valamint a hibaáramkörök megszakítása, ezzel megelőzve a balesetek eszkalációját és a biztonságos működést. Különösen a nagyfeszültségű megszakítókra van szükség az 1500 V-os feszültségű és 1500-2000 A{5}}áramú ívek megszakításához, amelyek akár 2 méter hosszúságúak is lehetnek, de tovább égnek anélkül, hogy kialudnának. Következésképpen az ilyen ívek hatékony oltása kritikus kihívást jelent, amelyet a nagyfeszültségű megszakítóknak sikeresen meg kell oldaniuk.